Oly sokféleképpen használják a szót: „SZELLEM” anélkül, hogy tudnák, mi is valójában. Az egyik minden további nélkül az emberi benső életét nevezi Szellemnek, a másik összecseréli a lelket a Szellemmel, gyakran van szó szellemiekben gazdag emberről is.
Ez utóbbin az ember nem ért mást, mint az agy munkáját. Az ember a szellem villanásairól és még sok minden másról beszél. Mégis, valahogy senki sem hajlandó helyesen megmagyarázni.
A legmagasabb, amit az ember értett rajta, az e kifejezésben van: „Az Isten Szellem!” Innen indul a levezetése e fogalomnak. Az ember ezen állítás segítségével próbálta megérteni magát Istent is és magyarázatot lelni benne. Éppen ennek kellett elágaznia a valóságtól, ezért tévedéseket is maga után vonnia, hiszen téves egyszerűen azt állítani, hogy: Isten Szellem. Isten isteni és nem szellemi. Már ebben rejlik maga a magyarázat. Csak a Szellem lehet szellemi. A korábbi nézet azzal magyarázható, miként az ember a szellemiségből származik, ebből kifolyólag gondolkodásában nem képes túlhaladni a szellemiségen, következésképpen számára minden szellemi, a legmagasabb is tehát. Természetes, hogy az ember a legtisztább és legtökéletesebb részét az teremtés eredetének szeretné tekinteni, Istennek.
Isten isteni, akarata pedig a Szellem. Ebből az élő akaratból keletkezett a hozzá legközelebb fekvő szellemi környezet a Paradicsom lakóival egyetemben. A Paradicsomból az ember szellemi magként jött, hogy megkezdje pályáját a tágabb Teremtésben. Az ember tehát a Szellem hordozója az anyagi Teremtés egészében. Ennek okán cselekedeteiben kötődik is Isten tiszta Ős-Akaratához, s vállalnia kell a teljes felel-ŐS-séget, ha megengedi, miként az anyagi világ külső befolyása tisztátlanul elfojtsa, esetleg idővel teljesen be is temesse. Tehát az ember nem csupán akkor halhat csak meg, ha leveti földi ruháit, hanem akkor is,ha a Szelleme mélyen szunnyad benne.name, likes and views, and more.
